hétfő - k'coldy

Holnap leszek huszonkét éves, de nem biztos, hogy elhiszem. Greg elment dolgozni, beraktam a mosnivalót a gépbe, gondoltam aranyos leszek és kivasalok neki, de nem sikerült, mert amikor elpakoltam a konyhában, a hűtőből kiesett egy palack irn bru és mindent beborított a narancssárga ragacsos trutyi, így inkább konyhát takarítottam.

Megnézegettük vasárnap Greg munkáit amiket még az egyetemen csinált, és úgy döntöttem veszek neki digitális táblát szülinapjára, nem tűnik drágának, és nagyon érdeklődött az enyém iránt, de nekem kellett munkába, meg nem akarom hogy megtetsszen neki és vegyen magának egyet még szülinapja előtt. Lehet, hogy többet rajzolna, ha nem tartana annyi ideig.

A BBQ-n találkoztam Greg újabb barátaival, és a fesztiváljegyem is megérkezett. Ehét pénteket pedig kivettem szabadnak mert felmegyünk északra a Felföldre, a Loch Nesshez és a nyugati parton jövünk vissza majd ami állítólag sziklásabb, szebb, mint ez a keleti, de erre sem panaszkodom, ma tiszta köd volt, mint télen, csak meleg volt. Nagyon félnek a "hőhullámtól", egész 29 fokig felmegy péntekre a hőmérséklet, Angliában ez 33 is lehet, így mindenki készül. Találkoztam Greg nővérével, és a kislányával is. A nővére egyébként kórházban volt nővér, és most a TB call centerének dolgozik, amit azért hoztak létre, hogy ne rabolják az orvosok, mentők, rokonok idejét, energiáját, vagy pénzét fölöslegesen az olyan kérdésekkel, hogy "háánytam, most akkor én is madárinfluenzás vagyok, vagy romlott volt a zöldes sárga krumpli amit a tíz üveg sörhöz ettem meg?". Szerintem hasznos szolgáltatás, főleg most, hogy viláh. Amúgy is elég nagy kultúrája van a call centernek, minden térfigyelő rendszernek ki van írva a telefonszáma, ettől nincs az embernek big brother érzése. Apropó big brother, nem annyira tragikus az itteni adás, el lehet viselni, nem nagyon vannak vérremenő konfliktusok, kivéve persze a szerelmes történeteket. A társaság is elég mókás, az oxfordi gazdaggyerek a kedvencem, de van ázsiai varázsló is meg gyűrűk ura fan rokkerállat is, hogy a negyvenes liverpooli munkanélküli leszbikus punkról, a meleg yorki fodrászról, az ír főnökasszonyról, a buta skót cicababáról és az indiai hisztis fiúról már ne is beszéljünk, de a tegnapi autós műsort csak félig láttam, Stephen Fry volt benne a vendég, 15 kilót fogyott, sétálással, ami természetesen nagy "népszerűtlenséget" váltott ki a négykerekű műsorvezetőkben.

Szombaton egyébként "narancssárga séta" volt, a protestáns egyház aktivistái szervezik, nyáron mindig vannak ilyen doboló menetek, nagyon szép címereket visznek de Greg szerint ez inkább a "protestáns gárda", mind Rangers drukker BNP szavazó tetovált szkinhed és ez nem szép hanem félelmetes, igazából van benne valami. Katolikus menet is biztos van, Celtic drukker SNP szavazó tetovált szkinhedekkel, de remélem soha nem ugyanaznap, de lehet hogy egy évben egyszer, valahol a bajnoki döntő és a Szent Akárki nap körül, esetleg annak a napnak az évfordulóján amióta irtják egymást... ez ehhez tartozik, akadnak nem túl szép hagyományok és nem túl barátságos klubok is.

Viszont vasárnap végre sétáltunk Kirkcaldyban, a kedvenc tengerparti lepukkant városomban, de azért szeretnék még visszamenni többet fotózni mert eleredt az eső így rövidebbre sikerült a tervezettnél. Lassan betelik az 1 gigás memória kártya is.

Happy Ness

A skóciai SUN tegnapi számában arról írtak, hogy a loch nessi szörny tavaly óta nem adott életjelet magáról, és lehet hogy a globális felmelegedés miatt elpusztult. A másik fan club szerint lehet hogy a gazdasági válság az oka. Jövő héten pedig lehet meglátogatom, hátha nekem megmutatja magát. Most mindjárt szupermarket (ASDA Kirkcaldy, yeah), aztán BBQ Greg barátainál, szülinap, itt is mindenki nyáron született, ráadásul most mindenkinek jön a nagy három iksz, este meg lehet hogy koncert, szóval szociális hétvégét tartunk, azért vasárnap szeretnék elmenni valami közeli szép helyre, pl végre már Kirkcaldyba. Megérkezett a fesztivál jegyem is úgyhogy király, tegnap volt a glastonbury a bbc-n.
Most pedig irány az ASDA.
Ja egyébként az I'm Running Sainsbury'st megnéztem egy másik résszel is, ezt az elejétől láttam, nem csak az utolsó negyedórát, és végül kiderült hogy az a lényege, hogy esélyt adnak néhány kiszemelt munkásnak, árufeltöltőnek, pénztárosnak, hogy három hétig ők vezessék a legnagyobb londoni szupermarketet, és ilyenkor találnak ki dolgokat, pl ügyfélsátrat meg satöbbit, hogy fejlesszék a dolgokat. Az álcázott főnököst is láttam, most nem a lakókocsis volt, hanem épitőipari cég. A CEO téglát rak, ez azért már valami. Megy a válságkezelés ezerrel. Na meg a big brother.

CRM

A nagy hatás. CRM azaz Charles Rennie Mackintosh. Ma a kezembe került egy katalógus a kis cégecskénk által újraértelmezett textilekből, és úgy döntöttem ebédidőben körbejárom az épületet kicsit, van belépőkártyám úgyhogy be tudok slisszolni, bár nem volt nálam gép úgyhogy netről szedett képekkel igyekszem szemléltetni miként hat rám ez az "istencsászár bácsi", ahogy Réka mondaná. (Akinek ezúton is gratulálok a 80%-os angol középfokújához, és ez egyben a reklám helye is.)

Szóval Mackintosh. Igy ebben a környezetben őt nem igazán lehet ignorálni. Négyzetek, tulipánok, rózsák, arányok, tipó, dek a festményeivel/textiljeivel, stb stb. Szerintem nem is művész volt, én inkább alkotó embernek nevezném.

És szeretném az elején leszögezni, hogy ők együtt alkottak nagyot a feleségével, Margaret Macdonalddal, CRM nem afféle magányos művész, hanem egy olyan alkotó ember, akinek szüksége van a másikra az alkotáshoz és az inspirációhoz, és a másik nemcsak ezt adta meg neki, hanem alkotta a magáét is mert rá másképp hatott a partner.

Érdekes az a jelmondat is (a saját tipójával persze), 1901-ből, mintha lenne bármiféle tökéletlenség is CRM harmonikus, letisztult munkáiban. Az egész kötődése az Arts and Craftshoz, úgy, hogy CRM nem is a múltból, hanem a jövőből inspirálódott. Akkor dekorált négyzetekkel, meg csinált kocka asztalt, amikor általános utálat volt az egyenes vonalak iránt. És az övéit mégse lehet utálni. Persze CRM-től sem áll távol az organikus forma, sőt, de azért mégsem az a vissza a természetbe alkat.

Nem tudom mennyivel járt a kora előtt, de még az is lehet, hogy még mindig előttünk van. CRM komolyan a jövőt vizionálta, de az ő futurisztikussága nem félelmetes, az övé barátságos és szép. Nem pontosan értem, mi történtb azóta, lehet, hogy két világháború nem tett jót az emberiség álalános közérzetének, de lehet, hogy most van itt az ideje, a klímaváltozás és a recesszáló gazdaság korában, hogy újragondoljuk mit gondolt ő és kortársai (különösen FLW) bizonyos dolgokról, a környezetről, az általános értékekről, és hogy a saját, valódi igényeinkről mit is képzelünk.

Viszont nem akarok álszent lenni, mert én kifejezetten szeretem, hogy poszt-modern korban élünk, én szeretem a kapitalizmust, a szupermarketet, a gyorskaját, a TV-t, a percenként változó divatot, a rockzenét és legfőképp a szemetet. Úgyhogy nekem lesz egy Big Mac. A jelenlegi választék óriási, és örökségből is sokkal több jut a kezünkre, több értékünk van, amiket egyszerre is felvállalhatunk, és kombinálhatjuk őket, mikor melyikre van szükség, (naná, hogy ezt is ruhásszekrényként használom)

Kérdés, hogy CRM-ből mit érdemes megtartani, és mire nincs szükségem. Lehetne kimonózni, az nagyon adja magát, de az túl konkrét. Inkább nem. Viszont lehetne hozni azt a gyönyörű sikket, azt a minőséget, azt az eleganciát ami a munkáiban van. Lehetne. Egyszer lehet, hogy meg is teszem, haute-couture kollekció Mackintoshból, az ám tényleg fincsi volna, szögegyenes sziluett és kegyetlen kontrasztok, üvegszerű fátylak, szögletes nőiesség, színharmóniák, játékok a térrel, könnyed nyugalom. Nagyon lehetne. Egyszer biztosan meg is csinálom, ha majd komoly, érett, felnőtt tervező leszek. Most viszont, a pofám leszakad, de ehhez nem vagyok elég okos. Képtelen vagyok a textilre építőanyagként tekinteni, számomra grafikus felületként létezik, és ezért vagyok itt, és ezért fogok CRM-ből is mintát csinálni, mert minden így egyszerűbb, és én szeretem az egyszerűséget. Amióta itt vagyok Joy Divisiont és Depeche Mode-ot hallgatok felváltva, szóval egyelőre nem tagadom meg önmagam és nem teszek semmit a bennem lakó punk ellen, inkább megvárom míg felnő. Addig is rapportálom CRM-et. Firkálok, ragasztok, színezek, és rombolok. A lehető legnagyobb tisztelettel.

Dys Art

Ma délután kis tengerparti séta volt, végül nem mentünk el Kirkcaldyig, csak Dysartig, itt lakott Greg amikor kicsi volt, meg a nagymamája is, mesélt aranyos gyerekkori történeteket. Ahol most zöld terület van, ott régen csupa sár volt, a szén pedig a tengerpartra omlott. Ezt az egész települést a szénbányászatra hozták létre, itt van egy pár régi bánya, meg az egész környék tele van bányavárosokkal (Coaltown of Wemyss, East Wemyss, Coaltown of Balgonie, Dysart, Glenrothes stb). Nagyon különleges a hangulata ezeknek a helyeknek, van pár régi gyár amit leromboltak, de vannak megmaradtak is, lehet érezni az ipari forradalmat a levegőben, meg az ötvenes éveket is, aztán sajnos lejárt a bányák kora, és lepukkantak ezek a helyek, de csak annyira amennyire a tengerpart megengedheti magának hogy lepukkanjon. Aki pedig ismer, az tudja, hogy nekem az erőmű a tengerparton sokkal többet jelent egy pálmafánál, és hogy az ötcsillagos hotel kertben ivott koktél az semmise a tengerparton a kimerült szénbánya mellett az újságpapírból fogyasztott fish n chipshez képest. Itthon vagyok.

DEE

Szóval szombaton elmentünk Dundee-ba, ami arról híres hogy a Tayside-on fekszik, a folyó torkolatánál, hatalmas kikötője van, innen származik a The View nevű legjobb skót zenekar, és idejárt Greg egyetemre, mesélt is sztorikat. A folyóparton , új házak épülnek és nagyon fejlődik, amikor Greg idejárt, nagyon lepukkant volt, és tele volt injekciós tűkkel az a rész. A kilencvenes évek és a Trainspotting életérzés.
A régi kikötőnél jártunk csak, mert az új, amit használnak most is logisztikai célra, az eléggé kint van a tengernél már, a régi részen viszont régi hajók vannak kiállítva, nagyon jó hangulatuk van.
Itt van kiállítva a Discovery is, amivel Scott kapitány eljutott az Északi sarkra, körülötte ezért vannak pingvines szobrok. Fel lehet rá menni egyébként csak nem akkor amikor ott jártunk és úgy nem is buli ha nem megyünk az északi sarkra.
A régi kikötőnél egyébként most boltok vannak, meg bevásárlóközpont, úgyhogy vettünk gumicsizmát és napszemüveget is.
Este pedig elmentünk a focicsapattal bulizni, kiderült hogy ők egy vasárnapi kocsmacsapat (a helyi kocsma csapata, tényleg, a nevük is az ami a pubnak, minden pubnak van saját csapata), de rendesen igazolva vannak a helyi vasárnapi kocsmaligában, és kiosztották a legjobb játékosoknak járó díjakat, megjutalmazták az edzőjüket, rendesen megünnepelték a szezont meg minden, nagyon jó hangulat volt. Annyira jó, hogy vannak ilyen klubok, igazi emberekkel, önként szervezik az életüket és tesznek azért, hogy jól érezzék magukat, egyszerűen csak úgy döntenek, hogy értelmet adnak a vasárnapjuknak, együtt játszanak, találkoznak a barátaikkal, és úgy csinálnak mint a profi sztárfocisták. Kitaláltak egy dolgot ami fontos szerepet játszik az életükben, és semmi köze semmi máshoz, főleg nem a munkához. Ez annyira fontos lenne mindenki életében. Mindenki jól érezte magát, egyébként Greg barátai is nagyon jó arcok, az egyik úgy néz ki mint a walesi lakótárs a sztáromapáromban.
Ma pedig elmentünk Dysartba, és Greg apukájához is, mert ma van Apák Napja, mert ez egy demokratikus társadalom. :) Úgyhogy boldog Apák Napját.

Seráj

Péntek este elmentünk kicsit sétálni le a partra, láttunk egy sirályt ami otthagyott pizzát evett. Biztos romlott lehetett mert másnap reggelre Greg kocsiján bosszulta meg a dolgot. Szinte biztos hogy a pizzás sirály volt.

Szomnbaton egyébként Dundee-a mentünk, ami nagyon szép, kikötővel meg mindennel, de most nincs időm feltenni a képeket mert mindjárt indulunk Kirkcaldyba. A focicsapatos buli is nagyon jól sikerült, tök mókás ez a pezsgő angol klubélet.

Csak gondoltam megosztom ezt a sirályos sztorit, mert elég mókás.

RE_INSPIRED

Na, megérkeztem Skóciába. Mármint, hogy azt hiszem a tudatalatti géniuszomnak most esett le, hogy ez nem nyaralás, hanem most itt fogok élni egy kis időre, és ezért most újra inspirálódtam. Elhatároztam, hogy nem azt fogom csinálni amit eddig, megutáltam az ablakaimat és olyan régi és szar anyagokból, ráadásul fotókból vannak. Muszáj lesz rajzból mintázni. És úgy érzem Mackintosh nagyon akar tőlem valamit, az épületével szemben dolgozom, minden nap ott megyek el, ki, be, ezt nem hagyhatom annyiban, nekem ezzel kell foglalkozom. Elkezdtem vázlatolni egy üres füzetbe, és már tudom h ez sokkal jobban fog menni, négyzetek, kockák. Indusztrializálni fogom Mackintosht. 100%-ig én leszek abban a mintában, nem valami régi fotó, nem nem, én leszek benne és Skócia. Ez persze kényszer is, mert nagyon nehéz olyat csinálni ami nem én vagyok de rájöttem, hogy az X26-os járat az én nehézipari benzines caminóm (Rékától loptam az elgondolást), és bele teszek mindent amit csak itt kapok. Az van, hogy kezdek hozzászokni ehhez a környezethez, de meg akarom becsülni hogy itt ilyen a környezet, és vissza akarok adni belőle, át akarom transzformálni. Mostmár igazán átlépem a korlátaimat, így már attól sem félek, hanem tudom, hogy meg fogom tudni csinálni ennyi idő alatt, csak győzzem print kredittel. De ezek most nem lesznek olyan telitett minták, hátha többet engednek. Már meg is írtam egy őszinte emailben a Tanárnőnek. A kipakolást is megnéztem, nagyon durva diplomamunkákat csinálnak, egyelőre csak a textilt, az ötvöst és a kerámia szakot láttam, de nagyon jól vannak prezentálva, nagyon kreativan használják a textileteket, főleg a szövésben újítanak, de egy kicsit öncélúan is, a textilek főleg magukban vannak, nem nagyon ruháznak, bár volt aki megcsinálta párnának, nem volt ez annyira jellemző. Kötöttáruval egyáltalán nem foglalkoznak, de az egész nagyon igényesen van megcsinálva és nagyon látszik a profi technológia. Mellesleg meg lehet venni a diplomamunkákat és automatikusan jár névjegy kártya, és szórólap, amit kitesznek a teljesen nyilvános kipakoláskor, és el lehet venni akárkinek, így gondoskodik a suli a leendő hallgatóiról, segítik az elhelyezkedést meg az önálló karriert.
Apropó vállalkozásfejlesztés, az Ügyfélkapcsolati kft.nek üzenem, hogy épp egy olyan műsor van a TV-ben aminek az a cime h "I'm Running Sainsbury's." Vagyis, kb én vezetem a teszkót. Az a lényege, hogy a Sainsbury projekt menedzsere végigjárja az üzleteket Anglia szerte, és az üzletvezetőnek ad egy lehetőséget hogy a maga módján növelje a forgalmat, ilyenkor végigmennek az összes problémán, megkérdezik az utolsó polcfeltöltőt is h mit látna jobbnak, most éppen azt találták ki hogy felállítanak egy panasz sátrat ahol a vevők reklamálhatnak és kulturáltan megbeszélik hogy mi nem tetszik, aztán kiírják a falra, mint büszkeség, hogy amióta ez meg ez a panasz volt az üzletben azóta máshogy csináljuk.
Volt egy másik program ajánló, egy lakókocsi cég vezérigazgatója mátyáskirályként, mint új takaritó/recepciós/stb járja a saját kempingjeit és kérdezgeti a dolgozóit hogy milyen dolgozni ott, mit mondanak a vendégek, a végén meg meghívja őket az irodájába, és elmondja mit tanult belőle és mit fognak másképpcsinálni. Na EZ, EZ milyen?
A lakókocsiról egyébként még annyit, hogy Greg is mesélte, hogy van valaki a munkahelyén aki tényleg ilyenben lakik, azért mert nem kell ingatlanadót fizetni. Szóval ezért van pár embernek ilyenben "otthona", ill. "nyaralója". Ez is vicces.

Edinburra

Na végre jártam Edinburghban. Most töltődnek a kamera képei úgyhogy majd teszek is fel mindjárt. Pénteken, Glasgowban megint volt egy esküvő, a parkban ettünk éppen amikor egyszercsak jött egy skótdudás és elkezdett játszani. (A gyerekek a parkban mind odamentek hozzá.) Aztán mentek be közben az emberek a templomba, kiltben meg mittudomén, király volt.

Ja egyébként itt elkezdődött a "textil reprint" kiárusitás, úgyhogy lehet hétfőn veszek valamit Greg szülinapjára, célzott rá, hogy üres a TV fölött a fala.

Jaj a TV...Annyi jó műsor van... kvízmüsorok, bejátszásokkal, és a River Cottage-os bácsi volt az egyik vendég. Ja meg top gear, az autós műsor, hát az kéééész. Úgy kell elképzelni, hogy Jeremy "bicikligyűlölő" Clarkson, Richard "ex-brainiac" Hammond, és egy harmadik figura elmennek LAKÓKOCSIZNI. Mármint értitek, lakókocsival Angliában, ráadásul olyan emberekkel akik köztudottan imádják ezeket a teremtményeket. Kipróbálták mi a jó benne, megkérdezték a többi lakókocsist, ők is mondták, hogy semmi. A lakókocsin kívül egyébként szerepelt még benne egy rendőrautó is, amikor lakókocsival meg akartak fordulni az úton, mert rossz irányba mentek, és egy tűzoltóautó is, merthogy természetesen kigyulladt a lakókocsi a kemping közepén, de becsületükre legyen mondva, megpróbálták élvezni. Csak ugye, van amit nem lehet. Edinburghba mi egyébként vonattal mettünk, így Greg is tudott sörözni a nap végén, csináltam néhány képet a vonatról is. Anna, én teljesen megértelek miért vagy annyira oda Edinburgh-ért. Mármint, ok, Glasgow meg a többi hely is nagyon nagyon nagyon jó, meg különleges is, de Edinburgh-t nem nagyon lehet máshoz hasonlítani. Nem nagyon lehet leirni a hangulatát, de nagyon különleges, kb szagolni lehet az időt, közben pedig zajlik a mai élet, annyira jó. Felmentünk a várba is, Greg 20 éve járt ott utoljára, úgyhogy neki is megérte. Egymást érik a kilt shopok és a szuvenir boltok úgyhogy mindenkinek hoztam valamit, magamnak pedig vettem egy skótkockás esernyőt mert eleredt az eső közben. Greg aranyos volt, először rámadta az esőkabátját, de ugye akkor neki nem marad, meghát nem nagyon láttam ki belőle. Ő egyébként visszautasítja a kapucni és az esernyő használatát, mert olyat ugye csak a déli luzerek, és a lányok hordanak, így szerencsére nekem nem ciki az esernyő. Sajnos nagyon nagy sor volt a várnál, úgyhogy nem mentünk be, helyette elmentünk a skót nemzeti galériába. Az nagyon szép volt, kockás egyenruhát hordanak az őrök

A turistáknak játszó skótdudás egyébként nem volt olyan szép, mint az esküvős, és a hangja sem volt olyan jó, az esküvős az igazi volt. Én is akarok dudást az esküvőmre! A temetéseken is van egyébként, ezt a szappanoperában láttam. És a pap is kiltet hord. Úgyhogy már teljesen tájékozott vagyok hagyomány ügyben, szoktam látni a buszról tekézni az öregurakat is.

Edinburgh-ban egyébként máshova nem mentünk be nagyon, igyekeztem körbefényképezni a várost. (319 db) Úgyhogy beszéljenek inkább a képek. (Már megint visszafele rakta be a képeket, úgyhogy a tengerpartosak a vonatról vannak.)