Anstenweem

Tegnap Edinburgh elmaradt, mert késett a vonat fél órát, így megtelt és nem akartunk felszállni rá mert elvileg egy perc múlva jött volna a következő. De nem jött, eltűnt a kijelzőről, úgyhogy visszakértük a jegy árát (és szó nélkül vissza is adták.) Úgyhogy Markinchben sétáltunk kicsit (mert ott van a vonatállomás), aztán meg beültünk egy pubba megnézni a focit aztán hazajöttünk. Ma viszont tengeri napot tartottunk, elmentünk először Pittenweembe, ami egy kis halászfalu, halászhajókkal, aztán pedig Anstrutherbe, ami pedig turistás inkább hobbihajókkal. De mindkét helyen volt két világítótorony, egy régi meg egy új, úgyhogy igyekeztem minden oldalról lefényképezni mindegyiket, meg is tapogattam őket. Fújt a szél, a hajam tiszta halszagú, úgyhogy ma fish and chipset fogunk vacsizni.

re

na ma munkabol irok mert ez az utolso het es lazitok. teljesen kitisztultam, sot, tuljutottam a lelibubanatomon is, mert ugyis visszajovok. kezdem varni az utolso csatat a kedves foiskolaval, kezdem tervezni a kollekciot, azt is eldontottem hogy megveszem az uj varrogepet es a tobbi egyszinu anyagot is kezdem kalkulalni. raadasul mar nagyon hianyoznak a ruhaim, meg a vasarlas, hihetetlen, de nem vettem semmit es nem is akarok mert a nagy uzletek nem tetszenek, a kicsiket Levenben meg mar nem erem nyitva, szoval harom honapot kibirtam vasarlas nelkul ami oriasi dolog szoval ha hazaertem lesz egy ket vaci utca no meg turitura. ezenkivul meg a nagylabdam meg a nagymonitorom is hianyzik. mas viszont nem igazan, raadasul a nagygregem meg nagyon nagyon fog hianyozni. az utolso szombaton elmegyunk edinburghba ujra (amugy ez lesz a harmadik alkalom mert glasgow fele ott kell atszallni es kiszalltunk ott egy kicsit), meg ujabb tengerparti kisvaros van tervbe veve vasarnapra. aztan szerdan meg mar repules amit nem varok es nagyon nagyon haragszom a ryanairre amiert suttyomban megszuntette a glasgowi jaratokat, mikozben nagy csinnadrattaval beharangozza hogy nyolc uj helyre repulnek edinburghbol, olyan helyekre mint tenerife meg mittudomen, ahova mas fapadosok is mennek. szoval igy greg british airwayszel kell h jojjon, es nekem is azzal kell visszamennem majd, ami sokkal dragabb, de legalabb nincs sulyfizetes meg minden szar szoval ha majd visszakoltozkodom akkor mar tudom vinni az osszes ruhamat, varrogepet, a nagylabdat meg a nagymonitort a nagygregemhez. csak o is akarja.

Largo

Még múlt vasárnap elsétáltunk a parton a szomszéd városkába Largoba, volt ott egy pub, a tengerbe nyúlik, és Croeso a neve. Megittunk néhány sört és utána ettünk fish and chipset, szóval ez volt a tökéletes vasárnap.
Ma focimeccsre megyünk, elkezdődött a szezon, ezzel hivatalosan is vége a nyárnak (bár a big brother még tart, ki is szavazták tegnap az oxfordi gazdaggyereket. sebaj.) A tévében is mindenhonnan a foci jön, persze top gear is van még meg egy új műsor, egy angol-olasz bácsinak elege lett az olasz éttermekből angliában, és elhatározta, hogy nyit egy angol éttermet - olaszországban. Még nem valósult ez meg az első részben de kiváncsi vagyok mit fognak az olaszok szólni a levegő kenyérre meg a sült kolbikra paradicsomos babbal és hasonlók. Amúgy egyre undorítóbb dolgokat eszek és jól esik. Ettem pl. Stoviest, ami főtt krumpli-darálthús mix, káposztával. A haggist is kipróbáltam petrezselymes krumplipürével, no meg a marhahúsos pite és hasonló fincsiségek. Csirkét csak indiai kajával kell enni, minden másra jó a marha meg a hal. Amúgy volt az újságban hogy a chicken tikka masala nemzeti glasgowi étel, a hetvenes években találták fel egy indiai étteremben glasgowban, miután egy vendég túl száraz húsra panaszkodott. Szóval ennyi. Még mindig kész kajákon élek, de azért nem maradt el a nyár, megvolt a főtt kukorica + hideg sör élmény, sőt vettem még kukoricát, persze ez is zacskóban, levél nélkül van árulva dehát ez van, ilyen ez a fogyasztói társadalom. Nagyon érdekes, hogy rengeteg kaját kidobnak az emberek és most mondta valami felelős hogy az emberek inkább döntsék el maguk, hogy jó-e a kaja, minthogy kidobják mert "lejárt". Jamie Oliver meg Amerikába megy, a következő küldetése az lesz hogy megtanítsa őket főzni, erre be is fizetnék. Vettünk olcsó sört, mert ami le van ejtve a polcról azt nem teszik vissza összecelluxozva, haza sem viszik, hanem eladják harmadáron, igy vettünk százforintos söröket. Meg is ünnepeltük velük a pénteket, most meg szombat van, és foci, visszatért az élet a rendes kerékvágásba, újra 16 fok van, rendesen esik megint lehet fogadni.

RiverCity

azaz a város ami úgy nézne ki, mint Párizs, ha atomomba esne rá. Remélhetőleg azért ennek nincs reális esélye. Felmentünk a Mackintosh toronyba, onnan rá lehet látni az egészre. Jó érzés. Aztán elsétáltunk a folyópartra ami egész hosszában olyan mint amilyen a Kopaszi gát és környéke volt kb 10 éve. Nem tudom ettől volt-e végig olyan érzésem mintha már jól ismerném a környéket, de vicces volt, és persze jó. Glasgow hiába nagyobb mint Edinburgh, lehet látni hogy nem olyan régi, és nem ez a főváros, a Clyde köré nem várak, kastélyok és katedrálisok épültek, hanem raktárházak és gyárak, a bazi nagy ipari hajóépítő daruk most műemlékként állnak a folyóparton, ahova nem győzik építeni az új menőbbnél menőbb hidakat, hogy legalább egy kicsit úgy nézzen ki mint egy hagyományos város, és hogy ne csak a drogosok járjanak a folyópartra. Azt is lehet látni, hogy igyekszik levetkőzni a lepukkant imázst, és felvenni egy olyasfajta kultúrálisat, amelyik megtartja az ipari feelinget is. Itt van pl a Science Centre, vagy a SECC ami olyan mintha a Sidney Operaház egyik darabját elajándékozták volna a szegény skótoknak. Ettől beljebb viszont van egy kis ékszeresdoboz is, a Glasgowi egyetem simán ráver bármelyik angolra, színvonalában is, archívumában is (Mackintosh textilek, nyami nyami...), no meg külsőleg, és a körülvevő park méretében is, ebben jól el is tévedtünk amikor az egyetemnek azt a részét kerestük, amelyikben van a Mackintosh ház. Megtaláltuk, zárva volt. Sállálá, viszont kaptunk cserébe szórólapot engesztelésül, nem pont ugyanaz de vettem egy mini könyvet is róla. Ha már viszont ottjártunk, felfedeztük a galériát, épp Edward Munch printek voltak kiállítva, mármint a saját fametszetei amiket csinált a festményeihez, szegénynek valami nagyon nyomhatta a lelkét, a fametszetei közül a Sikolyé kifejezetten barátságos, kellemes alkotás... három téma köré voltak csoportosítva, Szorongás, Halál, Szerelem. Igazán lélekmelengető. Persze remekművekről van szó, nem is kétség, és még az ő világát is be tudom fogadni, a "nyomasztó" kategóriából, nem úgy mint az ugyanebben a kategóriában versenyző Dalít, aki persze szintén remekműveket alkotott, de nemcsak szürrealista volt szegény, hanem spanyol is, ez két erős minusz.
Na de aztán visszamentünk a parkba, megtaláltuk a főutcát, amin visszasétáltunk a vonathoz, úgyhogy nem metróztam Glasgowban, de majd fogok. Amúgy egyetlen metróvonal van, ami egyetlen irányban közlekedik, körbe körbe a város körül, úgy is hívják hogy Clockwork Orange. Amúgy a folyóparton akartunk rá felszállni de inkább ott is gyalogoltunk.
Az a helyzet hogy ez a nekem való város, azt hiszem, és arra is rájöttem hogy miért szeretem ami itt lepukkant és miért nem azt ami máshol. Egyszerű. Ami itt lepukkant, attól lepukkant, hogy egyáltalán nem használják, elhanyagolt, pause. Ami máshol lepukkant, az attól lepukkant, hogy túlságosan is sokan használják, tömegnomor, overload. Pl. szerintem Genova kifejezettem nem elhanyagolt, de nekem nagyon nem jött be, mert mocskos és büdös, legalábbis bizonyos részei, és ez vonatkozik a kedves Budapestre is, aminek a folyópartja kifejezetten nem lepukkant, sőt, központi és történelmi, mégis húgyszagú, és ebben nincs romantika, nekem legalábbis nincs. Másoknak biztos a szürke, ázott Kirkcaldy és Glasgow meg a Clydepart a kevésbé kellemes élmény, amit csak és kizárólag hajók, és heroinfüggők használtak kb tizenöt évvel ezelőttig. Ez van. Lehet ez ilyen észak-dél dolog, az idő, itt nincs napsütés ami tömeget vonz az utcára/tengerpartra/folyópartra, vannak helyek ahol tényleg csak a nagy depresszív semmi van, de én ettől szeretem, a semmi lehetőség, a semmi inspiráló. Szóval ez van, mégmindig itthon vagyok, az enyém a lepukkant tengerpart, az eldobált sörösdobozok, de Mackintosh is, meg a gót ablak, véres-rózsás történelem, meg a birkák is.

T in the Car Park

na mégse megyünk Glasgowba, majd következő hétvégén (ráér, mindenap járok arra :) ), mert újabb szociális-zenés-táncos esemény lesz, Leslie-ben helyi zenekarok (Greg barátai is), játszanak egy kicsit, bent a kocsmában és a parkolóban, T in the Car Park címmel, egy órán belül pedig indulni kell pedig csak most keltem fel, de már a kávémat iszom, Greg haggis szeleteket csinál épp a konyhában, ezt levegőből készült zsömlébe kell tenni de én akarok uborkát is úgyhogy megyek is mindjárt.
A múlt vasárnapi tengerparti séta során pedig keresgéltünk kagylókat, kavicsokat, golflabdát, úgyhogy vannak ilyesmik is már.