azaz a város ami úgy nézne ki, mint Párizs, ha atomomba esne rá. Remélhetőleg azért ennek nincs reális esélye. Felmentünk a Mackintosh toronyba, onnan rá lehet látni az egészre. Jó érzés. Aztán elsétáltunk a folyópartra ami egész hosszában olyan mint amilyen a Kopaszi gát és környéke volt kb 10 éve. Nem tudom ettől volt-e végig olyan érzésem mintha már jól ismerném a környéket, de vicces volt, és persze jó. Glasgow hiába nagyobb mint Edinburgh, lehet látni hogy nem olyan régi, és nem ez a főváros, a Clyde köré nem várak, kastélyok és katedrálisok épültek, hanem raktárházak és gyárak, a bazi nagy ipari hajóépítő daruk most műemlékként állnak a folyóparton, ahova nem győzik építeni az új menőbbnél menőbb hidakat, hogy legalább egy kicsit úgy nézzen ki mint egy hagyományos város, és hogy ne csak a drogosok járjanak a folyópartra. Azt is lehet látni, hogy igyekszik levetkőzni a lepukkant imázst, és felvenni egy olyasfajta kultúrálisat, amelyik megtartja az ipari feelinget is. Itt van pl a Science Centre, vagy a SECC ami olyan mintha a Sidney Operaház egyik darabját elajándékozták volna a szegény skótoknak. Ettől beljebb viszont van egy kis ékszeresdoboz is, a Glasgowi egyetem simán ráver bármelyik angolra, színvonalában is, archívumában is (Mackintosh textilek, nyami nyami...), no meg külsőleg, és a körülvevő park méretében is, ebben jól el is tévedtünk amikor az egyetemnek azt a részét kerestük, amelyikben van a Mackintosh ház. Megtaláltuk, zárva volt. Sállálá, viszont kaptunk cserébe szórólapot engesztelésül, nem pont ugyanaz de vettem egy mini könyvet is róla. Ha már viszont ottjártunk, felfedeztük a galériát, épp Edward Munch printek voltak kiállítva, mármint a saját fametszetei amiket csinált a festményeihez, szegénynek valami nagyon nyomhatta a lelkét, a fametszetei közül a Sikolyé kifejezetten barátságos, kellemes alkotás... három téma köré voltak csoportosítva, Szorongás, Halál, Szerelem. Igazán lélekmelengető. Persze remekművekről van szó, nem is kétség, és még az ő világát is be tudom fogadni, a "nyomasztó" kategóriából, nem úgy mint az ugyanebben a kategóriában versenyző Dalít, aki persze szintén remekműveket alkotott, de nemcsak szürrealista volt szegény, hanem spanyol is, ez két erős minusz.
Na de aztán visszamentünk a parkba, megtaláltuk a főutcát, amin visszasétáltunk a vonathoz, úgyhogy nem metróztam Glasgowban, de majd fogok. Amúgy egyetlen metróvonal van, ami egyetlen irányban közlekedik, körbe körbe a város körül, úgy is hívják hogy Clockwork Orange. Amúgy a folyóparton akartunk rá felszállni de inkább ott is gyalogoltunk.
Az a helyzet hogy ez a nekem való város, azt hiszem, és arra is rájöttem hogy miért szeretem ami itt lepukkant és miért nem azt ami máshol. Egyszerű. Ami itt lepukkant, attól lepukkant, hogy egyáltalán nem használják, elhanyagolt, pause. Ami máshol lepukkant, az attól lepukkant, hogy túlságosan is sokan használják, tömegnomor, overload. Pl. szerintem Genova kifejezettem nem elhanyagolt, de nekem nagyon nem jött be, mert mocskos és büdös, legalábbis bizonyos részei, és ez vonatkozik a kedves Budapestre is, aminek a folyópartja kifejezetten nem lepukkant, sőt, központi és történelmi, mégis húgyszagú, és ebben nincs romantika, nekem legalábbis nincs. Másoknak biztos a szürke, ázott Kirkcaldy és Glasgow meg a Clydepart a kevésbé kellemes élmény, amit csak és kizárólag hajók, és heroinfüggők használtak kb tizenöt évvel ezelőttig. Ez van. Lehet ez ilyen észak-dél dolog, az idő, itt nincs napsütés ami tömeget vonz az utcára/tengerpartra/folyópartra, vannak helyek ahol tényleg csak a nagy depresszív semmi van, de én ettől szeretem, a semmi lehetőség, a semmi inspiráló. Szóval ez van, mégmindig itthon vagyok, az enyém a lepukkant tengerpart, az eldobált sörösdobozok, de Mackintosh is, meg a gót ablak, véres-rózsás történelem, meg a birkák is.
Nagyon kellemes hely ez a Glasgowe! A lila virágos a legszebb kép! Örülnék, ha nálunk is ennyi lenne, amit lepukkantnak hívunk, de legfőképpen látunk! Friss élmény a Margitszigeti Szabadtéri szinpad, ami nem divatos retro, hanem ittmaradt "nemazenyémkitérdekel" szocialista maradvány,az igénytelenség tökéletes példájaképpen. Mindehez iszonyatos árak, és nagyon-nagyon "lelkiszegénységi érzés". Az aluljáróban nagy levegővel sem lehet átjutni, hányinger nélkül, nem beszélve a mocsokos,és agyon festett falakról, a teljesen lepusztult, gondozatlan sétányok,padok, és bodegák, mint mérgedrága árusító helyek látványáról. Inkább voltam turista, mint pesti, az nem olyan gáz. Miért nem szégellik magukat az emberek, hogy pisilnek a fák tövében, ott, ahol kedvük, vagy szükségük támad, hogy elhajítják a bobozt az autóból, hogy üvöltöznek egymással, hogy fellöknek a biciklisták a hídon, hogy letapossák a virágokat, csikkeket dugdosnak a virágládákba? Mikor lesz már itt is civilizáció, kultúra, együttélés, tisztelet, jövőkép, dolgozás, nem a fizetésért, hanem, hogy éljenek az emberek?! Szégyen, de viszont igaz, de nem kellene, hogy így legyen. Mi kellene, hogy ne így legyen? Pl. valóban szeretni kellen itt élni, és büszkének lenni, mindenre amink van, vigyázni, óvni, javítani, ápolni és gyarapítani kellene. Aki pedig ellene tenne, azt meg kell tanítani tisztelni és nem büntteni!!!! Hát ehhez kell az a pár száz év, kár, hogy nekem nincs annyi!
ReplyDelete