Igazán nem vagyok az a verbális típus (tudom, sokat fostam a szót korábban mindenféle okosságról leginkább unalomból) de mostanság többet dolgozom (szerencsére), és le is foglalom magam más munkákkal is, csak tévézni van valahogy mindig időm, és igen, megint tévéreklám következik, belejöttem nagyon, és eszembe jutott hogy miből van itt még több, mint Magyarországon, azon kívül, hogy kevésbé verbálisak és jobban kihasználják a képek erejét: hát a társadalmi célú hirdetésekből, de persze ezek mögött szervezet is van, akik megfizetik az ilyen reklámokat, és nem a semmiért gondolkodtatnak el, hanem a végén mindig felvillan egy telefonszám vagy egy weblap minimum, ahol az ember utánajárhat a problémának és segítséget is kérhet (és gondolom meg is kapja). Ezek a néhányperces üzenetek nagyon kemények tudnak lenni, a nevezessrészegen-től kezdve a veraférjemen át a nevigyélmagaddalkést témákig, és úgy általában igyekeznek a legfontosabb problémákat megcélozni velük. (a NINCS DE!-nél csöppet komolyabban.)
Csak azért gondoltam, hogy írok erről egy kicsit mert mostanában kampányol a skót egészségügy az öngyilkosságról (igen, fejlettebb országokban a mentális egészség is az egészség része) és láttam, hogy hamarosan vetítik a FilmFour-on a Control-t, eszembe jutott Ian Curtis, és hallottam, hogy Magyarországon is előkerült a téma Daróczi Dávidról, meghát itt volt ez a hidas történet Robert Kyle-ról (a hídon ugye kint van az üzenet...), és ezekről eszembe jutott ez a kampányfilm a choose life scotland nevű szervezettől, gondoltam posztolom, újabb sokkoló tértipó és üzenet az egyszeri férfiról, akinek a torkán akadtak a saját gondolatai a halálról.
Nagyon tetszett!!! Jöhet még! Emlékszem arra a videjóra amit a lengyelek forgattak, a száguldó, részeg, drogos autósokról, az nagyon megrázó volt, de nagyon szükséges!
ReplyDeleteMég eszembem jutott, hogy miért is lenne fontos az ilyen képi kultúra felvirágoztatása nálunk, illetve miért műkodhet ez angolországban, vagy bárhol a világon máshol. Amikor tanulunk, olvasunk, akkor is képekben gondolkozunk. A szavak hatására emlékképek jönnek elő az agyunkba, nem a betűk képei, (na jó vizsga előtt néha szokott az is), hanem az eseményeket látjuk "filmszerűen" leperegni. Ismert dolog, hogy a szónak, pl. citrom milyen hatása van, de nincs ez másképpen akkor sem, ha azt mondom asztal, szék, lépcső, autó, stb. Mindenki valamilyen tárgyra gondol, annak a képét látja. Értkezőasztal, terítővel, vagy iróasztal, vagy számítógép asztal, kinek milyen az élete, gondolkodása,az érdeklődési köre, emléke, élményei, hobbija stb. Ez mind benne van abban is, hogy egy szóra milyen képet hív elő. Ebben a videóban is ott a pub, ami van angol földön, skót földön, az egész szigeteken, ahol barátokkal együtt vannak, egy jó és fontos hely. Nálunk, ilyen filmet sok okból nem lehetne leforgatni. Pl. nincs közösségi helyünk, a kocsma egy bizonyos rétegé. Aztán nincsenek barátaink. Nincs kretavitás, emzpátia, hanem van sok-sok előtíélet,egyszerű klisékbe gondolkodás, mert akkor nem kell cselekedni, és főképppen akkor felelősséget sem kell vállalni!
Egyszer volt nálunk a depresszióról egy kampány. Egy nő ült sötét szobában fehér hálóingben (nekem kórház jutott mindjárt az eszembe, nem láttam, de nekem ez volt ez érzésem, amit kiváltott belőlem a kép), a szobát csak sejtettem, mert csak a redőnyszerűség látszott félig, (a depis nem megy ki a lakásból sztereotípia működött) egyetlen bútort nem láttem, semmi sem mutatta a környezetet. Egyedül volt, jött a diagnózis, a kimondása a bajnak, hogy betegség, és a megoldás, ezért forduljunk orvoshoz. Betegség, a szürke, fekete, fehér, a kórház, a reményvesztettség érzése. Azaz mi csak azt ismerjük fel, ami már majdnem végérvényes, és csak a halál előtt merünk beszélni róla, hogy lehetne segtíteni, de mivel ez betegség, orvos kell hozzá és ennyi. Aztán nics másik kép, hogy elment orvoshoz és mosolyog, és van férje, stb. Itt, ebben a videoban tudom, hogy ott maradnak a barátok, hiszen segítettek neki, miért ne maradnának vele ott, nem kell látnom. Nálunk nem szabad a bajról beszélni, mert azt azt jelenti, hogy gyenge, ügyetlen, tehetségtelen vagy. Nagyon kellene a művészet és a valódi polgári gondolkodás, ami ugye nálunk elveszett, mert kevés ideje volt, hogy kialakuljon, és a szocializmus igénytelensége, a mának élés, nagyon beette magát, az amúgy is Pató Pál uram életét élő nemzeti léttudatba. Petőfi pedig nem volt kommenista, csak akart valamit, valahová előre jutni. Nem járt valami jól.Én bízom benne, hogy Te jól jártál, mi meg megyünk hot dogot árulni, ha minden kötél szakad. A Maslowi piramis alja a legszélesebb, ez egy biztos pont, erre lehet építeni :-).