Egyébként most egy kicsit a munkáról szerettem volna írni, mert egyrészt nagyon élvezem, másrészt pedig elgondolkodtam egy beszélgetés kapcsán (köszi a linket Anna :)). Beleolvasgattam egy vitába az interneten, ami a magyar grafika helyzetéről szólt, és persze ahhoz nem igazán tudok hozzá szólni, az ő netes észrevételeiket össze tudom hasonlítani azokkal a tapasztalatokkal amik itt érnek, és az eredmény érdekes. Ahol dolgozom, egy kis vállalkozás, 10 - 15 ember van összesen foglalkoztatva. Hozzá kell tenni, hogy ez nem túl népes környék, ez itt Skócia egyik olyan vidéke ami főleg a turizmusból él (leginkább St Andrews), de a környék mezőgazdaságilag is kiemelt, emellett van közepesen jelentős nehézipar, és persze az egyéb szolgáltatások. Más szavakkal: ez itt maga az önműködő dögunalom a magyar felfogású kreativitás számára. (Nekem persze ez itt maga a mennyei királyság bányája, aki ismer, tudja miért.) A lényeg, hogy volt a netes vitában egy olyan pont, hogy mennyire nem készít fel az oktatás az életre, az ügyfelek igényeit nem lehet megtanítani, és majd lesz szívás ha a végzett grafikus szembetalálja magát a multikkal, akik miatt minden kreatív tervben kompromisszumot kell kötni. Ezen elgondolkodtam, én nem veszek részt magyar grafikus oktatásban és fogalmam sincs, hogy igaz-e ez a pont vagy sem, sőt azt sem tudom, hogy aki onnan kikerül, hol fog elhelyezkedni, és valóban multik lesznek-e a fő ügyfelek, csak elgondolkodtam rajta, mert én ugye angol grafikus oktatásban veszek részt, és skóciai cégnél dolgozom, és a környék sajátosságai miatt az ügyfelek 99,9%-a hasonlóan kis, max közepes vállalkozás, a környéket viszont lefedjük, és ha végigmegy valaki azon a busz útvonalon amivel járok, a szembejövő cégek 90%-nak csináltunk már valamit. Természetesen mivel kis vállalkozásokról van szó, itt is ugyanúgy egyéni igényekről van szó, és azt is meg kell jegyezni, hogy ez egy hagyománytisztelő társadalom, ahol a györgy kori lakásokból előkerül az eredeti kandalló, stb, ezért a tervezett nyomdai anyagok többsége is hagyományos, többszáz éves logóval, stb, mindazonáltal nagyon igényes, pöpec dolgokat lehet nekik készíteni, ezt a részét én egyáltalán nem érzem kompromisszumnak, vagy negatívumnak. Ebben szerintem két dolog lehet érdekes. Egyrészt, hogy a gazdaság nagy részét a kisvállalkozások mozgatják, és nem csak itt, mindenhol. Persze itt létezik a kapitalizmus meg az ipar, és nem egydarab nagyváros van, hanem sok, és mindenhol megvannak a helyi nagyvállaltok is, de sose értettem ezt a Nagy Magyar Multigyűlöletet, a multik szerintem itt még többen vannak mint Mo-n, és bőven megvannak a saját beszállítóik akár tréningre, akár grafikára, persze van esély, hogy pont velem fognak szerződni, de ahhoz minimum egy Edinburghi cégnél kellene hogy dolgozzak, ha nem Londonban. Persze mondom, fogalmam sincs, hogy ez Mo-n hogy működik, de szerintem ott is oda lehetne figyelni a sarki fűszeresre. Ehhez persze az is kell, és ez a másik érdekesség a dologban, hogy a sarki fűszeresben is meglegyen az igény a saját designos számlára, a saját árcédulára, vagy hogy a sarki fűszeres elhiggye, és akarja, hogy többen járjanak hozzá és rendeljen saját szórólapot. És a sarki fűszeres azt is elhiggye, hogy ő nem feltétlenül ért mindenhez, sőt, a fia sem feltétlenül ért hozzá, és inkább fizet, de profik csinálják meg neki. És persze, hogy a grafikus ne akarja megváltani a világot a sarki fűszeres szórólapjával, és ne akadjon ki azon, hogy egy sorral lejjebb szeretné kezdeni a szöveget, és nem feltétlenül Helveticával. Az van ugyanis, hogy az alkalmazott grafika nem művészet, hanem szakma, egy nagyon szép, intelligenciát és kreativitást igénylő szakma, de akkor sem művészet, én inkább valami olyasminek látom, mint a ruhaipar és a divat közötti különbség, vagyis ugye van haute couture, aminek van 0-10 vevője, és van a gumicsizma amiből pedig mindig kell, állandóan, 140 éve. És az a helyzet, hogy mint minden szakma, ez is a piaci igényektől függ, és szerintem leszállni a földre és kisebb arcra váltani egyáltalán nem egyenlő a kompromisszumkötéssel vagy az igényesség elvetésével. Egy gumicsizma is lehet szép, persze lehet hogy már megint csak én vagyok ilyen szemétmániás, és csak nekem tetszik a legtramplibb zöld parasztcsizma és csak számomra királyság egy nem működő erőmű mellett lakni, nem tudom. És nekem csak a "Rettentő Fekete Könyv" van meg (ami ugye a zsűrivel kezdődik - ez azért sok mindent elárul), de belülről tényleg nem tudom, hogy a magyar grafika milyen helyzetben van, én csak egyfajta valóságot ismerek. Evvan. Elnézést kérek, semmilyen szinten nem áll szándékomban észt osztani olyasmiről amiből valóban fogalmam sincs, csak elgondolkodtam és úgy döntöttem megosztok néhány tapasztalatot csak úgy, végülis erre való a blog vagy mi.
Én örülök annak ami itt körülvesz és hálás vagyok érte, igyekszem sokat dolgozni, hogy kapjak pénzt, kész a téli kollekció minta tervei, szeretnék anyag nyomtatást rendelni, megalkotni azokat a ruhákat is, dolgozni, stb.
ímhol alant néhány kép, mindenféle helyi tipóról, valahogy így kell elképzelni azt, hogy miket csinálunk a nyomdában és kiknek. Persze itt már minden hatszáz éve így van, nemnagyon illetődnek meg az emberek egy egy divathullámtól, még egy választási plakátot sem láttam (pedig itt is lesz bőven), de a kampány a hírekben zajlik, nem az utcán és a családban, szerencsére még a kocsmákba sem szivárog be, és ez azért van így mert úgyis mindent a Humphrey-k irányítanak, és az lényegtelen hogy melyik idióta lesz a miniszter a következő négy évre, csak legyen eléggé idióta. A királynő úgyis ugyanaz egy ideje...
Hát a húsvét lement, nem nagy poén, hogy hétfőre esett :-). Alig volt húsvéti hangulat, hiszen még március közepén 10 centis hó volt. Hideg és sötét, és ideje, és hangulata se volt senkinek. Inkább hosszú hétvégeként fogta fel mindenki. Nem is nagyon vettek ki az emberek szabit, hiszen az iskolai szünet is picike volt. Éppen voltunk szombaton az Auchanban, rengetegen voltak, de alapvetően kaját vettek az emberek, és a kosarak nagyon üresek voltak. Nem volt játék hegy és semmi, csak csoki nyúl, de az is nagyon szerény, kis választékban. Este azt mondták a híradóban, hogy az utolsó pillanatban és a drágább húst és édességet keresték az emberek. Szerintem akkor már más nem is volt, a boltokban :-). Ez az ünnep lassan elmúlik nálunk is, amit én egyálalán nem sajnálok. A kalács viszont finom volt, amit sütöttem, és a nyuszikkal a lámpán, meg a zöld nyuszikkal a párkányon, azért nálunk volt egy kis tavaszi hangulat. Virágot nem vettem, mert nálunk a vágott virág luxus, nem lakásdíszítő kellék, és arynaárban adják, de most nem is adták, nem volt vágott virágcsokor sem. De csak pici ünneplés volt, mert dolgoztunk húsvétkor is, ez a szellemi munka hátránya. Mindenkor lehet és ebből kifolyólag kell is végezni. Tök jó ötlet, hogy ilyen vidéki kis üzleteket fényképeztél, lehet folytatni! Egy bácsi fogalmazta meg, akivel a kórházban beszélgettem, hogy ma senki nem akar arra büszke lenni, hogy kiteszi a névtábláját, hogy "Kovács Kft." és, hogy az ott is legyen 30-40 évig. Nem fejleszt, nem iparkodik, csak az a lényeg, hogy minden pénzt kiszedjen saját magának, és, ha két nap múlva csődbe megy a cég, akkor majd bejegyeztett egy másikat és kész. Nálunk nics olyan törvény, hogy, ha valaki csődbe viszi a cégét, akkor tanfolyamra kell mennie, hogy tanuljon vállalkozást (vagy éppen leőtte kelljen elvégeznie a válalkozási iskolát, mi erre az életet használjuk igen pazarló módon), és x évig nem alapíthat céget. Nálunk egyrészt mindenki ért mindenhez, így a cégvezetéshez is. Ha csődbe ment, akkor mindenki más a hibás, ha sikeres, akkor viszont azt ő egyedül érte el. Azért keresik a céghalmozókat, és talált az APEH egy olyan embert, aki közel 300 cégben tulajdonos. Lassan megy nálunk a balkánizmusból a kapitalizmusba az átmenet. Az a tengerparti kajálda, a fich and chips otthona? Olyan kis helyesek ezek a boltok, látszanak, hogy régi épületekben vannak, de mégis élet van benne. Nekem ilyenkor Onedin család jut az szembe, az Agatha Cristine sorozatok és persze a Kisvárosi gyilkosságok. Mindegyik film más korban és évjáratban készült, de a fényképek az összest felidézik nekem. Olyan, mintha az élet teljesen egészében jelen van arrafelé.
ReplyDeleteA múlt annyira van jelen, amennyire a jelenben szükség van rá, és amennyire szükség lesz rá a jövőben. A HELTERSKELTER olyan német, és a színei pedig annyira vidámak, olyan "békebeli" vursli hangulatú. Ez adja az állandóság, biztonság érzetét is egyben. Rendben az utolsó képet majd mi is megtekintjük, hogy a Welcom nekünk is élőben szóljon. :-).