Tegnap voltam adószám ügyben, nem igazi interjú volt ez csak azonosítás, nem tudom mit kellett erre több mint egy hónapot várni, a bevándorlási hivatalnál elég volt akkor regelni amikor lett állás, és elég volt nekik levélben, ráadásul egy hét alatt lement, a munkaügyi központban meg csak lefénymásolták az útlevelemet és a munkahely levelét... na mindegy. utána viszont mehettem dolgozni, meg most csütörtökön is megyek úgyhogy lesz egy kis pluszpénz. Viszont még nem tudják hova utalni mert bankba nem voltunk, úgy hogy egész héten dolgozok elég nehéz és Greg mire felkel, bezár szóval majd arra is jövőhéten kerül sor. Az adószámot úgyis csak pár hét múlva kapom meg és addig nem akarok ideiglenes adót fizetni. Majd ha meglesz, már csak utalnak.
Szzóóóóval a hidas történet. A Forth bridge a Firth of Forth (forth torkolat) fölött köti össze Fife-ot Edinburghgal, vagyis egészpontosan North Queensferryt South Queensferryvel. Ezen a hídon végig lehet sétálni gyalog is, nem úgy mint a vasúti hídon, ami sokkal régebbi, a viktoriánus időkben épült és nemzeti örökség. EGyébként én nem tudtam hogy a Sydney hidat Middlesbroughban építették meg és úgy vitték hajóval Ausztráliába. Na mindegy szóval ez a South QUeensferry nagyon szép kis hely, van benne pub 1683-ból és még régebbről is szerintem, fish and chips meg ilyenek, érdekes egy olyan tengerparti hely, amit híd köt össze a túlparttal. Végigsétáltunk a vasúti hídig, és vissza a rendes hídon.
Onnan láttuk hogy a Queensferryben állomásozó mentőhajók és parti őrség száguld az öbölben, a hídon is mentek át nagy szirénázással, sőt helikoptert is hallottunk. A hídon megállítottak minket a rendőrök, és egy fiatal szőke fiú fényképét mutatták, Robert Kylenak hívták és két hete látták utoljára egyedül a híd fele sétálni, azt kérdezgették milyen gyakran sétálunk erre, és láttuk-e vagy ismerjük-e. Este láttuk a hírekben hogy egy holttestet találtak a parton a Forth öböltől nem sokkal délebbre, ezért ment a sziréna meg a mentőhajó, nem tudni ki volt, de talán ez a szegény Robert Kyle lehetett....(A hídon egyébként ki van téve pár helyen a szamaritánusok lelkisegély telefonszáma.)
Hát ittvan néhány kép amit a hidakról csináltam, akkor még jó idő volt, egy szál pulcsiban lehetett lenni, de most megint visszatért az itéletidő, valami eső-hó mix esett tegnap, vízszintesen, tegnap éjjel pedig alig tudtam elaludni a süvtő széltől, attól féltem mire Greg hazajön nem lesz tető vagy ilyesmi. Cupar volt a legdurvább tegnap (ahol a munkaügyi központban voltam), ráaádásul útmunkák voltak úgyhogy sétálnom kellett pár megállót mire megtaláltam hogy melyik busz meg St Andrewsba. Aztán ahogy hazajöttem este Greg még aludt, úgyhogy csináltam magamnak egy jó forró fürdőt meg egy teát. Ma már nem esik de ettől függetlenül nem néz ki sokkal jobban a helyzet, semmi kedvem kimozdulni, bankszámla ide vagy oda. Majd intézkedünk később vagy nyitok egy olyan helyen ahol nem csak egy ember dolgozik.
Gyönyörű ez a híd, még a fényképeken a méretei is kb. érzékelhetőek. (Pont az utolsónál.)A kis piros postaláda (gondolom, hogy az)az olyan nagyon angol nekem, még, ha Skóciában is vagyunk. Ha postaláda az tényleg, akkor még az is érdekes, hogy egészen a partnál van, nálunk a postaládák igen ritkán fordulnak elő úgy szólóban manapság. Leginkább a posta falán van, mert mindenki beviszi feladni a levelét, és nem bedobja. Az is igaz, hogy szerintem nálunk a levelek zöme céges levél (számla). Nem tudom persze, csak magunkból indulok ki. De, ha méágis levelet akarunk feladni, bélyeget kell venni külön és azt csak a postán tehetjük meg. Ebből látszik, hogy a szolgáltatás színvonala mennnyire befolyásolja a napi életet. És egyben ez a kis postaláda nekem utal arra, amit a feljebbi bejegyzésben írtál, hogy mennyire fontosak az egyéni kártyák, képeslapok. És lám azokat fel is adják, tehát van egyéni lap, és hozzá sok postaláda. A lelkisegély telefonszáma rendkívül jó dolog, hogy van a hídon! Ez is a problémamegoldásról szól, azaz, mi állam, önkorményzat, stb. szembe merünk nézni a dolgokkal. Sajnálom a fiatalembert, azért az ő esete is azt bizonyta, hogy bajba jutott emberek mindenhol bőven vannak. Éppen ezért kell törődni mindekivel, hogy ez a lehető legkevesebb legyen. Nem úgy mint nálunk, hogy mi nem beszélünk róla, sőt a mentális betegséget nálunk egyéni gyengeségnek akarják beállítani, ami csak azt az egyet érinti, aki éppen kínjában bevallotta. (Látszik pl. most a Daróczi halálával kapcsolatban is.) Könnyen észre vehető, hogy hol érték az emberi élet. Sajnos nem nálunk itt a Balkánon, de szerencse, hogy ott, ahol Te élsz másképppen van. És ez ugye nem véletlen, hogy Te ott vagy :-).
ReplyDelete