vagyis szeptember tizenegy, angol irásmód szerint.
és ennek a történelmi évfordulónak az alkalmából tegnap megnéztük Greggel a Four Lions című terroristás filmet, ami idén tavasszal került a mozikba és most jelent meg DVD-n.
Tévedés ne essék, vígjátékról van szó, a legfeketébb, Monty Python szerű humorral. És nagyon jó, és tényleg vicces és jobb mint akármelyik dráma a témáról, egyszerűen azért mert semmi értelme. Nem is lehet értelmes filmet csinálni arról aminek semmi értelme. A sztori öt egyszerű angol muszlim fiatalról szól akik valami nagyot akarnak üzenni csak nem tudják mit. Először a mecsetet akarják felrobbantani, hogy az mennyire anti-ellen-radikális, meg ott csapnak le ahol senki se számít rá, ketten el is utaznak terrorista kiképzésre pakisztánba ahol szerencsétlenkednek egy sort úgyhogy kidobják őket, aztán el is kezdenek bombákat gyártani, az egyik véletlenül felrobbantja magát egy birkanyáj közepén, akkor kitalálják hogy az internetet fogják felrobbantani (mert ők igazi nagy halak és keménylegények, nem fognak patikát meg kebabost merényelni), de aztán végül úgy döntenek hogy a londoni maratont fogják, vesznek nagy jelmezeket amik alá elrejtik a bombákat, de az egyik véletlenül felrobbantja magát idő előtt és a rendőrség elkezdi keresni őket, le is lőnek egy csubakkának öltözött futót ("Hé öcsi, az nem maci volt!" "De maci volt" "Nem maci volt, csak egy szörmók". "De ő volt a maci" "Nem, nem a macit lőtted le." "Honnan tudod hogy a maci nem ilyen? A maci volt") Aztán bujkálnak egy sort, futnak, nem tudják mit csináljanak, és végül mégiscsak patikában és kebabosban végzik, és végül a rendőrség persze természetesen nem lőtt le senkit és mindenki remekül végezte a dolgát.
Egy kicsit engem a Szabó Jánosokat gyilkolós filmre emlékeztett, és nagyjából hasonló költségvetésből is készült alkotás.
Fasság, de az egész dolog is egy nagy fasság, és ezért erről a lehető legjobb így beszélni. Ez főleg arról szól hogy mindenki segg, és egy kicsit arról is hogy semmi se szent, se hit, se élet, se halál, ilyen a világ. Csináltunk egy vicces filmet egy nem vicces dologról, mert mi mindent kinevetünk, azt is ami durva vagy éppen fáj vagy baromság vagy csak simán fos, és hihetetlen és abszurd, mert az egész világ ilyen, és mert minket nem lehet megfélemlíteni. Tudjuk jól hogy a való életben sajnos kevésbé szerencsétlen terroristák is léteznek és a veszély valós, de ez nem állíthat meg minket abban hogy úgy éljük az életünket ahogy mi akarjuk, egyszerűen azért mert ha így lenne, győznének és mi nem akarjuk hogy a seggek győzedelmeskedjenek minden értelmes lény felett.
Ezt a filmet érthető okokból a londoni merényletek áldozatainak hozzátartozói be akarták tiltatni, de végül elálltak tőle és ezért az egész ország hálás nekik, a film hihetetlenül népszerű lett és ez jó jel.
Most fogok hozzá harmadszorra, hogy kommentlejek, sosem engedte feltenni a végén amit írtam! Nem tudom, ki figyel! Arról írtam sokféleképpen, hogy mennyire jól bemutatja ez a film az angol problémamegoldás gyakorlatát. Ez az igazi, a szembemenés, azért,hogy ne a félelem legyen az úr, hanem legyőzzék, hogy megmutassák ki az erősebb. Még akkor is, ha tudják, hogy a harcban vannak veszteségek is, de a vége számít, és, ha összefognak, akkor igenis győzelem lesz! Ráadásul arra is nagyon jó bizonyíték, hogy a saját fájdalmon hogyan lehet felülkerekedni, annak érdekében, hogy győzzön a félelem nélküli szabad, emberi élet. Nekem a Magyar Vándorra emlékeztet ez a film, jól lehet, másról szól. De a gondolatisága, az ahogyan a komoly dolgokat nagy naivitással mutatja be,fricskaként a komolykodó világnak. Mert erre van szükség, szelep kiengedésre, lazább világra, miközben mindenki tudja, hogy ez nem vicc, vannak, akik ebbe belehaltak. Itthon is kellene egy jobb film a szocializmusról, mert, a Csinibaba, nem igazán volt erre hivatva. Kellene, Hofi híján, jó lenne, ha valami bemutatná a szoci világ dolgait humorra, így a centrális politika erősödése kapcsán. Mostanság a 2 farkú Kutyapárt, az, aki valami módon kigúnyolja a politikát. Jók nagyon, mondták, hogy nem lesz befutó a jelöltjük, de nem baj, mert inni elől még tudnak. A Nagyon nagygyűlésen szónokoltak és elmondták, hogy skandálni kell, mert az hozzátartozik a nagyon nagy gyűlésekhez. Mondják, hogy "Farok, kéz, farok, kéz, kéz farok, kéz, farok, hogy ne legyen olyan unalmas!" Na, most, lehet, hogy engem nem fog zavarni, hogy nem lesznek rajta a szavazócédulán, én akkor is rájuk fogok szavazni!
ReplyDelete