ma Greg elment az apukájával focimeccset nézni, szegény apuka nem valami jól van, sokat veszekszik a feleségével, valóban nem túl kellemes nő. szóval van egy szabad délutánom ugyhogy feljöttem a blogra szót fosni újra mert olyan kedvem van.
Van három iratlan szabályom.
1.
2.
3.
:D háháháháh
Nahát ez van, ilyen szellemi szinten vagyok. Csináltam már pár pólót de még mindig nem vagyok mindegyikben biztos, feliratot varrtam az egyikre, az macerás volt ráadásul nem jól mert nem látszik annyira, nem választottam túl kontrasztos cérnát, hát mindegy, majd még dolgozom.
A munkahelyemre mostmár szerencsére gyakrabban kell bejárni, visszaállt az élet, és csináltam szórólapot kórus koncertnek és a helyi művészeti társaságnak, továbbá az egyetem művészettörténeti tanszékének, és ettől jól érzem magam, a st andrews egyetemen ugyan nincsen művészeti avagy design oktatás de van művészettörténet, ami azt jelenti hogy a témában tudok találni pár könyvet reméljük. Úgy döntöttem a saját kis oxfordos könyvemet is elolvasom Nagy Britannia történetéről, bár lassan az egészet láttam a TV-ben, rájöttem hogy St Andrews mennyire jó hely, bár eddig is tudtam csak a metropoliszi énem nem tekinteti valódi városnak (mint tudjuk a mozgólépcsők száma szerint), de ez a városka mindennek rettenetnek és csodának szemtanúja volt ami ezt az országot formálta és ez mindennap le tud nyűgözni, még akkor is ha csak a teszkóig ugrok ki ebédszünetben hogy vegyek egy magazint meg egy tonhalas szendvicset. Szóval ez jó. Aztán itt vannak ezek a kis klubok, önszerveződések és társaságok, mini kiállításokat szerveznek és remek dolgokat készítene, előadókat hívnak meg, meg ilyesmi, mint a kisvárosban csak nem angolok hanem skótok.
Közben Grand Designs túladagolást is kaptam, megépítették benne a legjobb házat amit a műsorban valaha csináltak, farmépület a zöld mező közepén, felül felújítva, meghagyva farmépületnek, benne némi bútor, tető nélküli részt úgy hagyták terasznak, és aláépítettek egy nagyszerű modern otthont, hatalmas ablakokkal és az egész valami fantasztikus volt, Nagy Britannia első passzívháza, remélem hamarosan Magyarországra is eljutnak az új részek.
Vettem egy könyvet, az a cime h "postsecret" egy amerikai pszichoterapeuta találta ki, hogy mindenki akinek van valami titka, irja le egy levelezőlapra (micsoda angol szokás :)) és küldje el az ő cimére. jöttek is a képeslapok, megvettem a könyvet ami összegyűjtött párat, rengeteg szörnyűséges titok is szerepel benne, olyanok is amiket valódi terapeutának kellene elmondani, de rengeteg hétköznapi vallomás is van, pl olyanok hogy "nem mindig mosok kezet wc után" meg ilyenek, és az egyik azt mondja "jobban érdekel hogy művész legyek mint hogy művészetet alkossak" és úgy érzem ezt a lapot nagyon sokan megírták már. sajnos nagyon sokan vannak ezzel így, és szerintem ahhoz hogy valaki megkapja ezt a címet ahhoz nagyon sokat kell tudni a világról, nem csak a művészetről hanem minden másról is amiről van mondanivaló, tudományról, természetről, történelemről, pszichológiáról, politikáról, üzletről. és legfőképpen rengeteget kell dolgozni és igazán fantasztikus dolgokat kell gondolni, meg igazán fantasztikus dolgokat alkotni, hiszen már bebizonyították a tudósok hogy 10.000 óra alkotás után kezdődik a tehetség.
És ezt csak azért érzem most szükségesnek elmondani mert londoni divathét van, Alexander McQueen nélkül, és ez iszonyú szomorú. Volt róla egy megemlékezés nemrég és végignéztem hogy mi mindent alkotott, na ő pl igazi művész volt. Nagyon sokan a meghökkentést látják csak, hogy mennyire provokatív, kreatív, innovatív dolgokat alkotott, meghogy drogozott meg mittudomén, de azt is nagyon fontos tudni róla hogy szabóinas volt a Saville Row-n (állítólag Károly herceg zakójának a bélésbe belülről belevarrta hogy "F*SZ VAGYOK" :D), de igen, olyan precízen tudott szabni mint egy sebész, mert megtanulhatta (a legjobbaktól). És nélküle soha többé nem lesz olyan a divat, mint volt, a cége megmaradt és egész biztosan tehetséges és kreativ emberek vették át az irányítást, a McQueeni, személyes művészi látásmódot nem lehet reprodukálni. Nagyon hiányzik, amugy lehet hogy írtam már róla, talán egy éve vagy fél éve lehet hogy meghalt, de a munkája szerencsére itt van velünk, csak at a baj hogy nem sikerült elég hosszúra az életműve. Nem ő volt a személyes kedvencem, de ő volt a legjobb, igazi angol, tele valódi értékkel, kreativitással és tehetséggel. Ja, és nem utolsósorban, mondanivalója is volt, mindig üzent valami fontosat, és én ezt hívom művészetnek.
Na mindegy, lehet később editelem a posztot és rakok fel képet is, most megyek, még van pár dolgom de majd visszatérek mint a Jedi.
csoóóóók.
Nagyon tetszik az merikai levelezőlapos dolog! A szülőknek tartott tréningen hasonlóakat éltünk át, lapok nélkül. Az volt a kérés, hogy mondják el, hogy a szeretet 5 nyelve közül melyik hiányzik nekik a legjobban. A minőségi idő, az elismerő szavak, ajándékozás, szívességek, testi érintés. Márti rátette egy dobókockára ezeket a szavakat, és hozzá tette a csendet is. (Garry Chapman „Egymásra hangolva" c. könyve alapján.) És ekkor minden nő azt mondta az elismerő szavakra van elsősorban szüksége, és a minőségi időre. Az elismerő szavaknál kiderült, hogy bántotta a gyerek az anyát, hogy nam bajok vannak mások házasságával. Egyetlen kis szelep, és máris hihetetlen évek óta húzódó, fájó sebek szakadnak fel. Nagyon sok a bajban lévő ember, akinek őrlődik magában, és nem jut előre. Ezért tartunk itt, ahol tartunk mert ennyire megnyomorított lelkek országa vagyunk. Most az a 6 szülő, aki itt volt nagy boldogsággal ment el, feltöltekezve. Látta, hogy nincs egyedül és már önmagában is nagy dolog volt ez. Nagy szükség lenne erre, de pénzt fizetni megint csak nem akarnak érte. Hát így aztán nehéz bárkin is segíteni, hiszen másnak addig meg kellene élnie valamiből, míg segít másokon. A Masllowi piramis legtetején van az önmegvalósítás, és a legalján a materiális szint. Nem véletlenül.
ReplyDeleteMost láttam a Megasztárt, ahogy a dizájnerek alkotnak ruhékat, nem semmi. Én örülök, hogy a teljes show működik, de az a baj, amikor a praktikum háttérbe kerül. Vagy pl. szegény énekesnek éneklés közben kell egy papírkockából kiszálni, amit ő szakít ki, és a fején van sok izé, a fülében a hallgató, és amúgy ő egy amatőr, mégha sokszor próbál is. Ráadásul versenyben van, és minden számít. Ugorjon kia kockából egy táncos, vagy mit tudom én, ez nem hinném, hogy levonna az énekesi produkcióból. És amúgy meg nem mondják be kinek ki tervezte a ruháját az este alatt, pedig nem mindenki nézi a ruha kialakító showt. Nagyon jó, hogy ott van a Friderikusz, meghatározza a kamuzás minimális irányát. Felkarolta a Fivérek 3 gitárosát, akik megfogadták a tanácsát, és csináltak egy nagy sportcsarnokbeli koncertet a Fridi támogatásával nyílván. Nagyon jó volt azt mondták! Hát ennek lenne értelme valójában. Én örülök nagyon, hogy itt van a Fridi, kellenének az igazi személyiségek, annyi a műanyag, hogy na!