Szóval Mackintosh. Igy ebben a környezetben őt nem igazán lehet ignorálni. Négyzetek, tulipánok, rózsák, arányok, tipó, dek a festményeivel/textiljeivel, stb stb. Szerintem nem is művész volt, én inkább alkotó embernek nevezném.
És szeretném az elején leszögezni, hogy ők együtt alkottak nagyot a feleségével, Margaret Macdonalddal, CRM nem afféle magányos művész, hanem egy olyan alkotó ember, akinek szüksége van a másikra az alkotáshoz és az inspirációhoz, és a másik nemcsak ezt adta meg neki, hanem alkotta a magáét is mert rá másképp hatott a partner.
Érdekes az a jelmondat is (a saját tipójával persze), 1901-ből, mintha lenne bármiféle tökéletlenség is CRM harmonikus, letisztult munkáiban. Az egész kötődése az Arts and Craftshoz, úgy, hogy CRM nem is a múltból, hanem a jövőből inspirálódott. Akkor dekorált négyzetekkel, meg csinált kocka asztalt, amikor általános utálat volt az egyenes vonalak iránt. És az övéit mégse lehet utálni. Persze CRM-től sem áll távol az organikus forma, sőt, de azért mégsem az a vissza a természetbe alkat.
Nem tudom mennyivel járt a kora előtt, de még az is lehet, hogy még mindig előttünk van. CRM komolyan a jövőt vizionálta, de az ő futurisztikussága nem félelmetes, az övé barátságos és szép. Nem pontosan értem, mi történtb azóta, lehet, hogy két világháború nem tett jót az emberiség álalános közérzetének, de lehet, hogy most van itt az ideje, a klímaváltozás és a recesszáló gazdaság korában, hogy újragondoljuk mit gondolt ő és kortársai (különösen FLW) bizonyos dolgokról, a környezetről, az általános értékekről, és hogy a saját, valódi igényeinkről mit is képzelünk.
Viszont nem akarok álszent lenni, mert én kifejezetten szeretem, hogy poszt-modern korban élünk, én szeretem a kapitalizmust, a szupermarketet, a gyorskaját, a TV-t, a percenként változó divatot, a rockzenét és legfőképp a szemetet. Úgyhogy nekem lesz egy Big Mac. A jelenlegi választék óriási, és örökségből is sokkal több jut a kezünkre, több értékünk van, amiket egyszerre is felvállalhatunk, és kombinálhatjuk őket, mikor melyikre van szükség, (naná, hogy ezt is ruhásszekrényként használom)
Kérdés, hogy CRM-ből mit érdemes megtartani, és mire nincs szükségem. Lehetne kimonózni, az nagyon adja magát, de az túl konkrét. Inkább nem. Viszont lehetne hozni azt a gyönyörű sikket, azt a minőséget, azt az eleganciát ami a munkáiban van. Lehetne. Egyszer lehet, hogy meg is teszem, haute-couture kollekció Mackintoshból, az ám tényleg fincsi volna, szögegyenes sziluett és kegyetlen kontrasztok, üvegszerű fátylak, szögletes nőiesség, színharmóniák, játékok a térrel, könnyed nyugalom. Nagyon lehetne. Egyszer biztosan meg is csinálom, ha majd komoly, érett, felnőtt tervező leszek. Most viszont, a pofám leszakad, de ehhez nem vagyok elég okos. Képtelen vagyok a textilre építőanyagként tekinteni, számomra grafikus felületként létezik, és ezért vagyok itt, és ezért fogok CRM-ből is mintát csinálni, mert minden így egyszerűbb, és én szeretem az egyszerűséget. Amióta itt vagyok Joy Divisiont és Depeche Mode-ot hallgatok felváltva, szóval egyelőre nem tagadom meg önmagam és nem teszek semmit a bennem lakó punk ellen, inkább megvárom míg felnő. Addig is rapportálom CRM-et. Firkálok, ragasztok, színezek, és rombolok. A lehető legnagyobb tisztelettel.
Nagyon szép elemzést írtál, és mi nagyon büszkén olvastuk mindannyian! Nagyon örülök, hogy ilyen inspiráló helyen vagy! Értjük a kihangsúlyozott részeket, a párok egymást erősítő és kiegészítő, inspiráló együtthatójáról írtakat, és a maguunk kis tehetsége mentén próbáljuk megvalósítani. Apránként, de haladunk. Azt sajnálom, hogy Kaesz Gyula és társai itthon is nagyot alkottak, csak erről az itthoniak mit sem tudnak, a világ jobban ismeri a magyar tervezőket, dizájnereket, mint mi itthon. Ez valahogy nem bírt megváltozni a szocilaizmus eltűnésével. Van a fekete könyv zsűrije és az álatal meghatározott kör, és ez csakis annak a körnek a fontos, aki magát ezáltal meghatároozónak mondta ki. Sajna világot ez nem hatja meg, mert mások megbírják látni azt a napot is, amelyik egy másik nemzet fáira, házaira, épületeire süt, és ezt jónak, sőt lehetőségnek és csodának élik meg. Ők tudják, hogy a napfénye mindenhová elér a Földön, mert ő ugye ottan van az univerzuman, és onnan áramlik a fénye, és jut belőle ide-oda-amoda. Angolországban például azt is tudják, hogy, ha esik utána süt a nap, és fordítva. Nálunk meg sohasincs jó idő, mindig esik az eső... Na hát ezért aztán mindent tanuljál, szippants magadba, hogy kitisztuljanak a gondolataid, és taláj magadra. Jók a korszakok, és minden lépés kell, mert az 5. emeletre a földszint után az 1,2,3,4-en vezet az út, tehát ami utat be kell hogy járj, az be kell járni. Az idő se lényeges annyira, mitn aminősége, hogy hogyan járod be. Ha alkotó módon, lefordítva a saját nyelvedre, akkor a Tied lesz, és biztos, hogy egyedi. A befogadása pedig szintén egyedi, és mindig lesznek akik akarják az újat, és mindig elsznek, akik kikálltják múlt rombolónak az újat alakotókat. Az vígasztaljon, hogy nekik a memóriájukkal van csak baj, hiszen először minden úgy kezdődött, hogy új volt, és csak azután lehet régi. Szóval csak bátran! Szerencsére ez nem ideológia, hogy Mórusz Tamás sorsával kelljen osztozni a haladó szellemi gondolatokért cserébe. Szép az ami érdek nélkül tetszik, tehát bőven akad majd, akinek örömet fognak okozni a számodra csak tapogatódzó jellegű műveid, pl. nekem :-). Gratulálunk Rékának ezúton is, és Neked is jár grand gratula!
ReplyDeleteÉpületbelső fotókat azért majd megtekintenék, ha lesznek :-). Vajon vannak az épületben bútorai is? Szép a rózsás kép nagyon, izgalmas, a rend és a szabálytalan forma, a színek játéka, és akkor is látszik, hogy: GB.
Csodás tanulmányozást kívánok!
héjj
ReplyDeletenem is mondtad, hogy újságíró vagy :)) ez az írás kb ilyen magasabb szintű cikknek is elmenne! Még a tömkomon szerezted ezt a képességed?
Vagy netán mégiscsak nyomott hagyott benned is parragi? ;) na de szoval csak annyi, hogy eléggé jól írsz, legalábbis nekem bejönnek a fogalmazványaid! És ez nekem valahogyan új tőled, nem tudtam, hogy így szoktál írni :S
de lehet még a brassós újság is megalapozta a tudásod :D
na puszi!