Munka van. A Tanárnő is visszaírt, adott pár ötletet, hogyan fejleszthetném tovább a mintákat, és már el is kezdtem dolgozni velük, nagyon bejön ez az ablakos inspiráció, megpróbáltam pár kevésbé irányított mintát is csinálni hogy ne rontsam nagyon el a szabáskor. Elég sokat nézegetem az anyagdarabkákat, hogy melyikre melyiket, és melyikből mit érdemes. Egy apróbb léptékkel a nem túl színesből szeretnék egy kis kabátkát mindenképp… a könnyű pamutból lesz a legtöbb szerintem, szerencsére az a legolcsóbb is, de lehet hogy nem fogok beleférni a 400 fontos keretembe, höhö. Na persze aztán ezeket fél év alatt ruhákká is kéne varázsolni valahogy, szóval lehet nem kéne elszállnom, viszont azt hiszem ez a lehetőség az a pont az életben amikor nem illik tisztában lenni a korlátainkkal és mint a gőzmozdony kéne nekiülni az egésznek, valahogy Szent Johanna lelkesedésével és kb. Sztálin kitartásával, már elnézést a példákért. Az angol néni mondta még a szponzorációs előadáson, hogy ha tudták volna, h milyen nehéz lesz, el sem kezdik, de akkor most nem lenne színházfesztivál Londonban minden évben. Úgyhogy énis megcsinálom, katalógussal, illusztrációkkal, ahogy kell, szóval számítok a fotós segítségre Réka :) Majd lopok néhány ötletet innen is, pénteken kezdődik a diplomamunkák kiállítása itt, igyekszem fotózni arról is de azt lehet hogy a textiles blogomba töltöm fel. A buszon mostanság nincs wireless szóval addig is elkezdtem írni a szakdogát, vázlatosan, addig is haladok. Így a kávézós projekt sem lesz akadály.
(Mikor jön már ki a Twang új albuma? Annyira idevaló, felhős tengerpartos birminghami akcentusos ipari téglaházas glasgowba való zene!)
Jut eszembe felhő, kezdem érteni miért itt terjed a leginkább a sertésinfluenza. Öt percig rohadt hideg van, kék kabi meg minden, öt percre kisüt a nap és nem bírok hova vetkőzni, aztán megint hideg, aztán megint meleg és ez így megy minden nap. Nem gyereknek való!
Tegnap steaket ettünk, igazi, brit marhát, tíz perc alatt átsült és nem is volt rágós, annyira jó hogy itt minden ilyen, ropogós, zöld, vörös, húsos meg minden. És el is hiszem hogy helyi áruk, meg hogy nem génkezelt meg mittudomén, az a helyzet hogy látok teheneket, birkát, eperföldet, traktorokat, még akkoris ha nem organikus meg vegyszermentes kukacos környezetvédő szar, akkoris látom, hogy készül és hogy kerül a polcokra. Ez tök jó, mármint, hogy jó íze van annak amit eszem, és így tartja el magát az, aki csinálta, rajtam keresztül. Ez máshol miért olyan bonyolult?
Egyébként azt is imádom hogy negyven percig kell várni a zöldre a gyalogosnak, mert akkor az övé az egész terep, nem együtt indítják ötven irányba a közlekedőket, hanem mindenki kivárja a sorát, a gyalogos nem nagyon tartja be, de az autósoknak muszáj, szóval ha egy sávból lehet előre menni meg kanyarodni is, akkor előbb az autó, aztán a gyalogos, így a kanyarodó autó nem gurul rá a gyalogosra. Hö! Amúgy továbbra is imádom a kreszt, ki van írva a dugó valószínűsége is, meg egyszerűen minden. A buszok között gyalogosnak tilos mászkálni, a sofőr pedig sárga mellényt hord ha leszáll, még akkor is ha csak egy cigire. A buszok között is ki van írva hogy „SLOW” pedig a buszpályaudvar tizenötmillió hetventonnás emeletes busszal nem az a hely ahol annyira száguldozna bárki is. Az is ki van írva, hogy „olyan magas emelkedő felé tartasz ahol nem lehet látni tovább az út folytatását”. Persze nem így, egyszerűen csak „blind summit”, de ezt jelenti.
A szép új drága barna napszemüvegemet meg elhagytam a buszon úgyhogy venni kell másikat, mert húszpercenként egyszer szükségem van rá.
Most hétvégén már mindenképp Edinburghba akarok menni, jövő héten pedig egy egész focicsapattal fogok bulizni, igazi klubházban.
Tegnap voltam az itteni Lidl-ben, vettem alufóliát, meg kenyeret, sampont, meg akartam lepni Greget valami csokival, de velemjött mert ki kellett vennie pénzt, így ő választott. Greg beközölte: „Tessék, itt ez a sok külföldi cucc, valami másik bolygóról… szerintem német… van egyáltalán ilyen ország?” Mindezt a Kinder csokik előtt, szóval azt hiszem itt az ideje egy kis kulturális elmélyülésnek. Elvégre, most komolyan, hogy lehet valaki harmincéves úgy, hogy nem ismeri a kinder csokit? Ezt a súlyos hiányosságot azonnali hatállyal be kell pótolni. Nem is értem egyszerűen.
A St Andrews-os poszthoz egyébként elfelejtettem beírni, hogy belefutottunk egy esküvőbe és az összes pasas kiltet viselt. Szép volt. Csak azt nem értem hogy lehet akkora szélben golfozni. De szerintem a golf nem is fontos, úgyis mindennek a sör a vége.
A
Remélem ízlet a Kinder csoki Gregnek! Csak nyugodtan szárnyaljon a fantáziád, mert 100 ötelt kell legalább, mire megeleled a legjobbat, tehát csak hajrá. A megvalósíthatóság úgyis azután jön, és mindig meg lehet valósítani, mert, mint tudjuk, aki akar valamit, az atalál rá módot, aki nem, az meg okot. Tehát csak keresd a módot! Van esküvős kép is, vagy az túl gyorsan történ? Tök izgalmas lehetett! Sajnálom a szép új barna napszemüvegedet! Lehet, hogy még előkerül? Vigyázz magadra megfázásilag:lekvár!!!
ReplyDeleteSzeretnék ilyen udvarias kapitalista országot, ahol érték az ember, errefelé ez még nem divat, itt még az el-lenyomás,a gőg a menő. Ma találkoztunk egy nyitott rendezvényszervezővel, aki azt mondta, tök jó, hogy kitaláltuk, hogy segítünk szervezni az utolós időszakban egy-egy rendezvény feltöltésében, a másik azt mondta, el sem tudja képzelni, hogy rajta kívül, hogyan tudna bárki is egy rendezvényre szervezni, amikor ő baráti viszonyban van mindenkivel, és ezért jönnek el. Az egyik bízika rendezvényes sikerében, a másik csak abban bízik, hogy ő rá tudja beszélni. A győztes nyílván a nyitott ember, viszont, mivel ő nem fog apanaszkodni, a média a sírósat fogja leadni. Ettől még a nyitott meggazdagszik, a sírós elszegényedik, és, aki hallgatja az is rossz kedvű lesz, a média meg örül, hogy nőtt a nézettsége. Te kis ember, meg mit teszel? Hát nagy ívben, az geészre, és vegzzüka dolgunkat, a nem sírósokat kell megtalálni, akkor lesz siker! Szóval csak előre a Lenini, vagy a sárga úton, kinek, milyen van. Akkor ezt most jól elmondtam.
Lehet, hogy veszek egy másik billentyűzetet! A legjobb, amikor egyetlen magánhangzót sem ír!
ReplyDelete