Monday, 29 June 2009

hétfő - k'coldy

Holnap leszek huszonkét éves, de nem biztos, hogy elhiszem. Greg elment dolgozni, beraktam a mosnivalót a gépbe, gondoltam aranyos leszek és kivasalok neki, de nem sikerült, mert amikor elpakoltam a konyhában, a hűtőből kiesett egy palack irn bru és mindent beborított a narancssárga ragacsos trutyi, így inkább konyhát takarítottam.
Megnézegettük vasárnap Greg munkáit amiket még az egyetemen csinált, és úgy döntöttem veszek neki digitális táblát szülinapjára, nem tűnik drágának, és nagyon érdeklődött az enyém iránt, de nekem kellett munkába, meg nem akarom hogy megtetsszen neki és vegyen magának egyet még szülinapja előtt. Lehet, hogy többet rajzolna, ha nem tartana annyi ideig.
A BBQ-n találkoztam Greg újabb barátaival, és a fesztiváljegyem is megérkezett. Ehét pénteket pedig kivettem szabadnak mert felmegyünk északra a Felföldre, a Loch Nesshez és a nyugati parton jövünk vissza majd ami állítólag sziklásabb, szebb, mint ez a keleti, de erre sem panaszkodom, ma tiszta köd volt, mint télen, csak meleg volt. Nagyon félnek a "hőhullámtól", egész 29 fokig felmegy péntekre a hőmérséklet, Angliában ez 33 is lehet, így mindenki készül. Találkoztam Greg nővérével, és a kislányával is. A nővére egyébként kórházban volt nővér, és most a TB call centerének dolgozik, amit azért hoztak létre, hogy ne rabolják az orvosok, mentők, rokonok idejét, energiáját, vagy pénzét fölöslegesen az olyan kérdésekkel, hogy "háánytam, most akkor én is madárinfluenzás vagyok, vagy romlott volt a zöldes sárga krumpli amit a tíz üveg sörhöz ettem meg?". Szerintem hasznos szolgáltatás, főleg most, hogy viláh. Amúgy is elég nagy kultúrája van a call centernek, minden térfigyelő rendszernek ki van írva a telefonszáma, ettől nincs az embernek big brother érzése. Apropó big brother, nem annyira tragikus az itteni adás, el lehet viselni, nem nagyon vannak vérremenő konfliktusok, kivéve persze a szerelmes történeteket. A társaság is elég mókás, az oxfordi gazdaggyerek a kedvencem, de van ázsiai varázsló is meg gyűrűk ura fan rokkerállat is, hogy a negyvenes liverpooli munkanélküli leszbikus punkról, a meleg yorki fodrászról, az ír főnökasszonyról, a buta skót cicababáról és az indiai hisztis fiúról már ne is beszéljünk, de a tegnapi autós műsort csak félig láttam, Stephen Fry volt benne a vendég, 15 kilót fogyott, sétálással, ami természetesen nagy "népszerűtlenséget" váltott ki a négykerekű műsorvezetőkben.
Szombaton egyébként "narancssárga séta" volt, a protestáns egyház aktivistái szervezik, nyáron mindig vannak ilyen doboló menetek, nagyon szép címereket visznek de Greg szerint ez inkább a "protestáns gárda", mind Rangers drukker BNP szavazó tetovált szkinhed és ez nem szép hanem félelmetes, igazából van benne valami. Katolikus menet is biztos van, Celtic drukker SNP szavazó tetovált szkinhedekkel, de remélem soha nem ugyanaznap, de lehet hogy egy évben egyszer, valahol a bajnoki döntő és a Szent Akárki nap körül, esetleg annak a napnak az évfordulóján amióta irtják egymást... ez ehhez tartozik, akadnak nem túl szép hagyományok és nem túl barátságos klubok is.
Viszont vasárnap végre sétáltunk Kirkcaldyban, a kedvenc tengerparti lepukkant városomban, de azért szeretnék még visszamenni többet fotózni mert eleredt az eső így rövidebbre sikerült a tervezettnél. Lassan betelik az 1 gigás memória kártya is.

2 comments:

  1. Boldogságos születésnapot kívánunk!!!!!!

    Szép ez a kisváros, de olyan álmosnak látszó. Ez a kivonulás eléggé nagy hagyomány, de a franciák sztrájkolási kedvéhez képest ez nem olyan vészes :-).

    A takarításra mindig szükség van, a vasalás meg tud és képes is várni, sajna :-). Mélységesen irigykedem a minőségi ügyfélkiszolgálás szükségességének felimeréséért, és azt, hogy ennek gazdasági vonzata abszolutte pozitív tud lenni. Mi még minidg ott tartunk, hogy az amatematikai egyneletet kellene vállalkozói szinten mgoldnai, hogy több ügyfél ugyan több munka, de még több pénz, és állandó körforgás, egyik jön-másik megy, de ha mindig jön, akkor mindig lesz pénz is. Na ez sok ismeretlenes egyenlet a vállalkozónak. Ott kezdődik, hogy magát sem ismeri. Rájöttem, magyarországon a válalkozó arra vaállakozik, hogy magának ő legyen a főnöke, és mindent ő irányítson, és ehhez nem kell dolgozni, mert arra vannak a sokkal alcsonyabb észképességű alkalmazottak. De most majd kiedül, hogy miért nem szervezzük a vásárokat úgy, ahogy kellene, nagyon dolgozunk a kutatásunk előkészítésén, és már alig várom, hogy elégezzük a kutatást! Szerintem az angolok nem értenék, hogy egy expo, miért nem éri meg, hogy résztvegyenek rajta cégek! Vajon arra felé is halkodklik a szakvásár, kiállítás, expo? Milyen más megközelítés az, hogy legyél 3 hétig főnök, old meg a legyél keratív, és mutasd meg mit tudsz, mint a mienk. Itt azt mondják nem megyünk sehová, és nem kérdezünk senkit, mert voltunk, és nem lett több a vevő, megkérdeztük, de, nem érdekelte a válaszunk, akkor meg minek. Ez azért eléggé jelentős különbség, és pl. meg is látszik a font és a forint összehasonlító elemzése által kapott nagyon világos eredményben is. Na, de innen szép nagyot alkotni, ott meg már mindek, minden ki van találva, meg működik is. Ez az izgalom kérem, amikor semmi sincs és nem is működik! Szépséges utazást kívánok a sziklás partokra. Vegyél egy másik kártyát, talán nem olyan drága, de fényképek azok kellenek!!!! Olyat is kérünk, ahol látszódik az arcotok is!

    ReplyDelete
  2. Szia Zituska!

    Boldog szülinapot kívánunk közösen Mamáékkal!
    Várjuk mindíg a beszámolókat, szertnénk látni mindkettőtöket nem csak a sirályokat.
    A tévében pont mostanában voltak skóciai tályakról utifilmek, ami Mamának nagyon tetszett.
    Sok puszit küldenek és vigyázz az egészségedre!
    A memória kártyára azért van megoldás, mert a képeket egy kártyaolvasó segítségével a laptopra is át lehet másolni, sőt az interneten keresztül biztonsági másolatként haza is lehet küldeni!
    Sok puszi a szülinaposoknak!
    Zoli

    ReplyDelete