Dys Art

Ma délután kis tengerparti séta volt, végül nem mentünk el Kirkcaldyig, csak Dysartig, itt lakott Greg amikor kicsi volt, meg a nagymamája is, mesélt aranyos gyerekkori történeteket. Ahol most zöld terület van, ott régen csupa sár volt, a szén pedig a tengerpartra omlott. Ezt az egész települést a szénbányászatra hozták létre, itt van egy pár régi bánya, meg az egész környék tele van bányavárosokkal (Coaltown of Wemyss, East Wemyss, Coaltown of Balgonie, Dysart, Glenrothes stb). Nagyon különleges a hangulata ezeknek a helyeknek, van pár régi gyár amit leromboltak, de vannak megmaradtak is, lehet érezni az ipari forradalmat a levegőben, meg az ötvenes éveket is, aztán sajnos lejárt a bányák kora, és lepukkantak ezek a helyek, de csak annyira amennyire a tengerpart megengedheti magának hogy lepukkanjon. Aki pedig ismer, az tudja, hogy nekem az erőmű a tengerparton sokkal többet jelent egy pálmafánál, és hogy az ötcsillagos hotel kertben ivott koktél az semmise a tengerparton a kimerült szénbánya mellett az újságpapírból fogyasztott fish n chipshez képest. Itthon vagyok.